Idővel kiderül, hogy a szavaink nem az igazat mondják
A szépséged több mint egy ok erre
Néhány bocsánatkérés, arra szolgál, hogy elejtsünk párat
Elmesélem, kik is voltunk igazából
Elrejtve egy sokkal távolibb helyen
Mintha egy fényképet néznénk
Talán mindenki hibás valamiben
Minden hibának van miértje
A csöndben megbocsát magának
És mindenki
A saját igazát ölti magára
A másik felük ruhátlan marad
Minden háznak elmondom
Minden zárt ablaknak
A kutyának, ha meg is harap
A férfinek és a rózsájának
A hirdetőtábláknak
A minket néző világnak
Hogy meggyőzem magam, bármi áron igazzá tegyem
Az én saját emlékeim
Mert igaznak kell lenniük, bármi áron
Az én saját emlékeim
Az én saját emlékeim
Utazás közben egy hosszú kanyar a napjaidban
Megérted majd, a te saját emlékeid
Por a szíveden, amit le kell törölnöd
Mindenki meghozza a saját döntéseit
Megkeresi mindnek az okát
Mivel mindenki saját magáért küzd
A tükörben mindenki
A saját igazát hallja
Feltéve, ha a másik felük néma marad
Minden háznak elmondom
Minden zárt ablaknak
A kutyának, ha meg is harap
A férfinek és a rózsájának
A hirdetőtábláknak
A minket néző világnak
Hogy meggyőzem magam, bármi áron igazzá tegyem
Az én saját emlékeim
Mert igaznak kell lenniük, bármi áron
Az én saját emlékeim
Az én saját emlékeim
Az én saját emlékeim
Minden háznak elmondom
Minden zárt ablaknak
A kutyának, ha meg is harap
A férfinek és a rózsájának
A hirdetőtábláknak
A minket néző világnak
Hogy meggyőzem magam, bármi áron igazzá tegyem
Az én saját emlékeim
Mert igaznak kell lenniük, bármi áron
Az én saját emlékeim
Az én saját emlékeim