Gyűlölök sietni, a zaját, a ködét, a megakasztott idejét,
Ennek a városnak.
Gyűlölöm a magassarkúkat, amit figyelmetlenül beleszorítok a tolakodó aknafedeleibe, ennek a városnak.
Gyűlölöm magam a tükörben, nem a tökéletlenség miatt, hanem ostobaságból.
Szeretek úton lenni, tudva, hogy mindig visszatérek ebbe a városba.
És mondd, ha van értelme az időnek, a felesleges kóborlásomnak,
És mondd, ha tényleg van egy cél, vagy futnom kell a boldogságért
És futok, futok előre és visszafordulok, elmenekülök, akarok, kapok és remegek, erősen szorítom a lélegzeted és magamra gondolok,
Hogy nincs fék, erősen lökök, nem félek tőled, akarok mindent, akarlak téged...
Akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged
Szeretem a közlekedést a központban, figyelmetlenül parkolni, a mosolyod, az instabilitásom
Szeretek sértegetni, bocsánat nélkül békét kötni este, leoltod a várost,
És szeretem magam, ezért, egocentrizmusból, racionalitás nélkül,
És hülyéskedni veled, tudva, hogy mindig visszatérünk a városomba.
És mondd, ha van értelme az időnek, a felesleges kóborlásomnak,
És mondd, ha tényleg van egy cél, vagy futnom kell a boldogságért
És futok, futok előre és visszafordulok, elmenekülök, akarok, kapok és remegek, erősen szorítom a lélegzeted és magamra gondolok,
Hogy nincs fék, erősen lökök, nem félek tőled, akarok mindent, akarlak téged...
Akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged
És mondd, ha akarod,
És mondd, hogy nem vagy
Más, csak egy összezavarodott visszhang, amit magamban látok
És futok, futok előre és visszafordulok, elmenekülök, akarok, kapok és remegek, erősen szorítom a lélegzeted és magamra gondolok,
Hogy nincs fék, erősen lökök, nem félek tőled, akarok mindent, akarlak téged,
Akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged...
Akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged, akarlak téged...