Emlékszem, hogy a beszélgetésünket
Félbeszakította egy sziréna
Amely messziről jött, kitudja honnan?
Féltem, mert mindig
Amikor ezt a hangot hallom
Valami rosszra gondolok
És nem jut eszembe, hogy számomra és számodra
nem lehet semmi sem rosszabb,
mintha elhagyjuk egymást...
ahogy most is.
Egymásra néztünk
Egymást átölelve akartunk maradni, de
egy mosollyal elkísértelek a szokásos úton.
Megcsókoltalak, ahogy mindig, és mondtam neked édesen...
"a távolság, tudod, mint a szél
eloltja a kis tüzeket, de
felgyújtva ezeket a nagyokat... ezeket a nagyokat. "
A távolság, tudod, mint a szél
Elfelejteti, akit nem szeretünk
Már egy év eltelt, is itt a tűz
Amely a lelkemben ég.
Azt hittem, én vagyok a legerősebb
Azt hittem, el fogom felejteni
de én vagyok az, aki emlékszik...
Emlékszik rád.
A távolság, tudod, mint a szél
Elfelejteti, akit nem szeretünk
Már egy év eltelt, is itt a tűz
Amely a lelkemben ég.
Most már nagyon sok idő telt el,
odaadnám az életemet, hogy közel legyél
Hogy legalább még egy pillanatra újra láthassalak
Hogy mondhassam neked "bocsáss meg".
Nem értettem semmit a jóságodból
És én eldobtam feleslegesen
Az egyetlen igaz dolgot az életemben,
Az irántam érzett szerelmedet.
A távolság, tudod, mint a szél
Elfelejteti, akit nem szeretünk
Már egy év eltelt, is itt a tűz
Amely a lelkemben ég.
Viszlát, szerelem
Viszlát, nem sírás
Látni fogod, hogy visszatérek
Megígérem, hogy visszatérek
Esküszöm, hogy visszatérek
Mert szeretlek
Szeretlek
Visszatérek
Viszlát, szerelem
Viszlát
Szeretlek