La lontananza [Hungarian translation]

Emlékszem, hogy a beszélgetésünket

Félbeszakította egy sziréna

Amely messziről jött, kitudja honnan?

Féltem, mert mindig

Amikor ezt a hangot hallom

Valami rosszra gondolok

És nem jut eszembe, hogy számomra és számodra

nem lehet semmi sem rosszabb,

mintha elhagyjuk egymást...

ahogy most is.

Egymásra néztünk

Egymást átölelve akartunk maradni, de

egy mosollyal elkísértelek a szokásos úton.

Megcsókoltalak, ahogy mindig, és mondtam neked édesen...

"a távolság, tudod, mint a szél

eloltja a kis tüzeket, de

felgyújtva ezeket a nagyokat... ezeket a nagyokat. "

A távolság, tudod, mint a szél

Elfelejteti, akit nem szeretünk

Már egy év eltelt, is itt a tűz

Amely a lelkemben ég.

Azt hittem, én vagyok a legerősebb

Azt hittem, el fogom felejteni

de én vagyok az, aki emlékszik...

Emlékszik rád.

A távolság, tudod, mint a szél

Elfelejteti, akit nem szeretünk

Már egy év eltelt, is itt a tűz

Amely a lelkemben ég.

Most már nagyon sok idő telt el,

odaadnám az életemet, hogy közel legyél

Hogy legalább még egy pillanatra újra láthassalak

Hogy mondhassam neked "bocsáss meg".

Nem értettem semmit a jóságodból

És én eldobtam feleslegesen

Az egyetlen igaz dolgot az életemben,

Az irántam érzett szerelmedet.

A távolság, tudod, mint a szél

Elfelejteti, akit nem szeretünk

Már egy év eltelt, is itt a tűz

Amely a lelkemben ég.

Viszlát, szerelem

Viszlát, nem sírás

Látni fogod, hogy visszatérek

Megígérem, hogy visszatérek

Esküszöm, hogy visszatérek

Mert szeretlek

Szeretlek

Visszatérek

Viszlát, szerelem

Viszlát

Szeretlek