Ki veszi a bátorságot most, ha nem én?
Én maradok
Az, akinek a legkomolyabb döntést meg kell hoznia
Ha kialszik az a fény?
Egy dalhoz kötődő álmokon túl
Ma felismerem annak a hangnak a zengését
Ami igazán az enyém
És megbízom a naivitással teli múltjában annak,
Aki döbbenetében lép egy másik korba
Mert amikor minden kicsit világosabbnak tűnik,
Ha elidőzök egy gondolat után kutatva
Egy tükörben felfedezem az eget
És lépéseim földrajzát
Önmagamhoz
Önmagamhoz térek vissza
Mert megtanultam hogyan legyek én a saját társaságom
Magamban
Újjászületek és kitörlöm a búskomorságot
Oly szépen, ahogy még sosem láttam magam, én még soha
Kéz a kézben a tenyereim vonalaiba
Írt végzetemmel
A hurrikán, ami körülöttem örvénylik
Egyedül én vagyok
Látom a reményt e homály mélyén
A tökéletlenség olyan tapasztalat, amiben még nem volt részem
De nem törődöm vele
Nem félek többé
Önmagamhoz
Önmagamhoz térek vissza
Mert megtanultam hogyan legyek én a saját társaságom
Magamban
Egy szitkot, egy költeményt ismételgetek
Mely oly szép, amilyet sosem éreztem még, én még sosem
A szemeim a horizontot kémlelik
Az aszfalton (csak) a nyomom hagyom
Milyen a magány?
Milyen?
Szeretném eldönteni
Önmagamhoz
Önmagamhoz
Önmagamhoz térek vissza
Önmagamhoz, hogy ne menjek el soha többé
Önmagamhoz térek vissza
Egy tükörben felfedezem az eget
És lépéseim földrajzát
A lépéseimét