Emlékszem a városra ünnepelni tébolyultan
Fuldokolni a naptól és az örömtől
És hallom a zenében a kiáltásokat, nevetéseket
Amik felragyognak és visszapattannak körülöttem
És elveszve ez emberek közt kik tolakodnak
Kábultan, tanácstalanul ott maradok
Mikor hirtelen, megfordulok és ő visszalép egyet
És a tömeg éppen a karjaiba dob.
Sodorva a tömegben mi húz és
Vezet minket
Egymáshoz nyomva
Csak egy testet formázunk
És az áradat fáradozás nélkül
Tol minket, egymáshoz láncolva
És derülten, megrészegítve boldogan hagy mindkettőnket.
Sodorva a tömegben mi lendül
s egy őrült Farandole-t táncol
Két kezünk összeforrva marad
És néha felemelvén
Két testünk összefonva szárnyal
És visszaesik mindkettő
Derülten, megrészegítve, boldogan.
És az öröm fröcsköl a mosolyától
Keresztbedöf és mélyen bennem visszapattan
De hirtelen kiáltok a nevetések közben
Mikor a tömeg elszakítja karjaimból
Elsodorva a tömegben mi húz és
Vezet minket, Távol visz egymástól
Küzdök és hadonászok
De a hangja
elfullad a nevetések közepette
És fájdalomtól és dühtől, haragtól ordítok
És sírok
Sodorva a tömegben mi lendül
És őrült Farandole-t táncol
Messze elsodródom
És ökölbe szorítom kezeim, átkozva a tömeget ki ellopta
A férfit kit nekem adott
És soha többé nem találtam meg újra.