La finestra [Hungarian translation]

Szorítsd a fogaid közé azokat a gondolataidat, melyek úgy folynak akár az olaj,

Azok tegnapról, lemennek egészen a gyomrodba.

Reméled, hogy nem folynak vissza a torkodba,

Hogy ne kelljen majd többé azt mondanod

Amit gondolsz rólam, hogy többé nem értelek meg téged...

Lélegezd be a fogaid közé a gondolataimat,

Mielőtt visszatérnek

Oda le a gyomorba, azok tegnapról.

Reméled, hogy nem kell többé hallanod az ajkaidtól,

Hogy többet tudnak mondani neked

Gondolatokat melyeket én soha nem tudnék elmagyarázni neked.

Szorítsd magadhoz ezt a pillanatot, mely itt van.

Ha magaddal viszed a világot,

Vigyél magaddal engem is...

Nekem meg csak az maradt, hogy szárnyakat kössek a fejemhez

És otthagyjam a kételyeket egy ablakban

Azokért a szárnyakért; kint még ünnep van.

Mert nincs sok időm,

És csak ennyim maradt.

Szorítsd, szorítsd, szorítsd...

Szorítsd a fogaid közé azokat a gondolataidat,

Melyek úgy folynak akár az olaj,

Azok tegnapról, lemennek egészen a gyomrodba.

Nem, nem folyik vissza a torkodba,

Soha többé az amit gondolsz rólam, hogy többé nem értelek meg téged...

Ha magaddal viszed a világot, vigyél magaddal engem is...

Nekem meg csak az maradt, hogy szárnyakat kössek a fejemhez

És otthagyjam a kételyeket egy ablakban

Azokért a szárnyakért; kint még ünnep van.

Mert nincs sok időm.

Nekem meg csak ennyim maradt,

Szárnyak a fejemhez kötve,

És minden kételyt otthagytam

Egy ablakban

Azokért a szárnyakért; tudod, már nincs ünnep.

Mert nem maradt sok időm,

Nem maradt, nem maradt; szárnyak, hozzákötve ehhez a fejhez...

Igen, de te szoríts, szoríts, szoríts, szoríts, szoríts engem oda az ablakhoz.

Ha magaddal viszed a világot, vigyél magaddal engem is...