~ ~ ~
Ott távol, Zorba, az ő országában,
Kihúzza magát, és szirtakit táncol,
Az öröm vezeti már az ő lépteit,
Gyere, nyújtsd felénk a karjaid.
Ha te el akarod takarni a rózsákat
Mindaz, akárcsak te, ki szürkén látsz,
Ha te valóban morózus vagy,
Gyere táncolni a szirtakit.
Ha te azt akarod, hogy eltűnjenek
A gondok és a gyötrelmek,
Ha te az ifjúságot keresed,
Gyere táncolni Zorbával,
Táncolj nekünk, hogy elfelejtsük
Hogy a nap felemelkedik.
A keleti szél
Jön és elhozza
A nyári égbolton
Tova lebegő jegyzeteket
Már éreztem ezt a levegőt
Gyerünk emeljük fel lépteinket.
~ ~ ~
Már leszállt az éjszaka,
A napok rövidek lesznek
A szerelmesek részére,
A nyár hamarosan elhagy minket,
Ki kell használni amíg lehet.
Ha te vagy az, aki lop
A feledékenység pillanataiban,
Aki óvatos a szavakkal
Gyere táncolni a szirtakit.
Ha te vagy az, aki aggódik
Az ezen aggodalmak közt,
A csónaknál, amelyik megdőlt,
Gyere táncolni Zorbával.
Ha te vagy az, aki üresnek érzi magát
Akinek boldogság hazudni
Aki magában nevet a ráncokon,
Gyere táncolni a szirtakit.
Ha te vagy az, aki elhasználódott
Légy büszke egy szívre ami dobog
Egy rózsára ránézve,
Gyere táncolni Zorbával.
Gyere táncolni Zorbával,
Gyere táncolni Zorbával.