L'ultima notte al mondo [Hungarian translation]

Esik a hó és én nem értem, valójában mit érzek, megadom magam, minden körvonal elmosódott…

Eltűntek a járdák, a házak és a dombok

Tegnap még minden szépnek tűnt.

És én, én, fehérségébe temetve, mint tükörben látom magam, és már nem tudom, mit is nézek éppen

Találkoztam édes mosolyoddal, ami most a havazásban felzaklat, szakad a hó és összeomlik a világ is, mégsem a hideg most az, amit érzek. Emlékezz, emlékezz rám:

Mindez a bátorság nem olyan mint a hó, nem olvad el soha, még akkor sem, ha kellene

Vannak dolgok, amiket gyakran mondanak, csak úgy hirtelen:*

Ha igazán beleszeretnék valakibe, csak te lehetnél az, és az utolsó éjjelt a világon, azt veled tölteném,

és boldogan sírva, a világon én, egyedül én érthetném meg, hogy milyen haszontalan is mélységesen gyűlölni egymást!

Találkoztam édes mosolyoddal, ami most a havazásban felzaklat, szakad a hó és összeomlik a világ is, mégsem a hideg most az, amit érzek. Emlékezz, emlékezz rám:

Mindez a bátorság nem olyan mint a hó, nem olvad el soha, még akkor sem, ha kellene

Nem tudjuk kivétel nélkül mindig jó érzeni magunkat, mindenki előtt összeesni és utána mosolyogni. Szeretni nem kiváltság, hanem csak egy képesség, azt jelenti: nevetni minden gondon..miközben aki gyűlöl, remeg.

A mosolyod édes, és oly őszinte, hogy utána nem számít már semmi ; olyan egyszerű, olyan mély, hogy minden mást eltöröl, és véget vet a világnak

...Emlékeztess rá, hogy a bátorság nem olyan, mint ez a hó

Találkoztam édes mosolyoddal, ami most a havazásban felzaklat, szakad a hó és összeomlik a világ is, mégsem a hideg most az, amit érzek. Emlékezz, emlékezz rám:

Mindez a bátorság nem olyan mint a hó,