Babám szíve árnyékába’
Mélyen aludt egy madárka;
Úgy tett babák legjobbika,
Mintha vón' Csipkerózsika.
Én meg térdre ereszkedek –
Jó tündérek, segítsetek! –,
Hogy a szívére csempésszek
Egy olyan csókféleséget.
Erre a fene madárka
„Tolvaj!” – mondja kiabálva,
„Tolvaj! Gyilkos!” meg „Rendőrség!”,
Mintha életére törnék.
A vészmadárhangra hamar
Támadt nagy zűr és nagy zavar,
Mindenki, sőt annál is több,
Segítsére sietött.
Szitok, mocsok és hurítás
Eloszlaták a szép varázst,
S a szegény ártatlan lányka
Szívét csókomtól elzárta.
Kudarcomból hogy kimásszak,
Más vadra kell hogy vadásszak,
Számszeríjam hogy felajzzam,
Mihelyt a bozótba' zaj van.