Ölünmüyor Mutsuzluktan [Hungarian translation]

Az idő nem hallgat senkire, csak árad, akár egy folyó,

Ne törődj velem kedvesem, az élet úgyis megy tovább.

Életem néha magasra tartja fejét, máskor térdre borul a szerelem előtt.

Ha meghajtom fejem előtted,

Azt csakis érted teszem,

Ha meghajtom fejem előtted,

Azt csakis érted teszem.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

A falak a bizalmasaim, mert ők nem beszélnek,

Elzártam magam, senki sem fog meghallani.

Néha feladtam önmagam, néha rámosolyogtam a felkelő Napra,

Sok mindent megtapasztaltam.

Ha meghajtom fejem előtted,

Azt csakis érted teszem,

Ha meghajtom fejem előtted,

Azt csakis érted teszem.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Ó, megpróbáltam,

Ó, megpróbáltam,

Ó, próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Ó, megpróbáltam,

Ó, megpróbáltam,

Ó, próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.

Néha kerestem önmagam,

Néha pedig elvesztem az ürességben.

Míg távol voltál többször is próbáltam,

De a boldogtalanságtól nem lehet meghalni.