Milyen nedves a tapintása
A szomorúságnak bőrömön
Hiszen a közepéből tör fel
Annak a helynek, amelyben
Az az érzés megbújt
A világ rejtőzött el ott
Ahol téged
Lényem részének éreztelek
Folyékonnyá változtatok
Mindent, amit éreztem
Hogy kiadjam testemből
Amikor rád gondolok
Egyszer és mindenkorra
Hagyom, hogy elpárologj
Hogy szomjúságom elapadjon
Hogy szívem megszakadjon
Mert az a helyzet, hogy
Könnyezik a lelkem
Elhalnak a szavaim
Átitatva emlékekkel
Minden nélküled töltött pillanatot
Könnyek a lelkemben
Amelyek elködösítik a tekintetet
És megértetik velem, hogy még mindig
Létezel számomra
Néha arra ébredek
Hogy fáradt vagyok a siratásától
Azoknak az éjszakáknak, amiken
Csillapítottad az aggodalmam
A csókjaid elhallgattattak
A tested megölt
És csendben felfedezted
A legbensőségesebb dolgaimat
Most már csak a
Szívemben találok rád
Amelyben naponta esik
Emiatt a csalódás miatt
Csak azt tudom, hogy folyton
Bánattal tölt el
Mert az a helyzet, hogy...