L'Estaca [Hungarian translation]

Siset nagyapó beszélt nekem,

A kapuban kora hajnalban,

Miközben a napfelkeltét vártuk

És néztük a kocsikat elhaladni

Siset, nem látod a karót,

Amihez mind ki vagyunk kötve?

Ha nem tudunk tőle megszabadulni,

Soha többé nem járhatunk már.

Ha húzzuk mind, majd ledől,

És sokáig nem tarthat ki,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

Már elég rohadt kell, hogy legyen.

Ha te erősen húzod itt,

És én is erősen húzom ott,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

És felszabadulhatunk.

De, Siset, már sok ideje így van,

A kezeim engem nyúznak meg,

Ha elhagy az erőm egy pillanatra,

A karó vastagabb lesz és erősebb.

Nagyon jól tudom, hogy rohadt,

De az van, Siset, hogy olyan nehéz,

Hogy időnként elhagy az erőm

Énekeld el újra a dalod.

Ha húzzuk mind, majd ledől,

És sokáig nem tarthat ki,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

Már elég rohadt kell, hogy legyen.

Ha te erősen húzod itt,

És én is erősen húzom ott,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

És felszabadulhatunk.

Siset nagyapó már semmit nem mond

A rossz szelek elvitték

- Isten tudja, hova -

És én továbbra is itt vagyok a kapuban

És miközben az új fiúk mennek,

énekre emelem a fejem,

Siset utolsó dalára,

Az utolsóra, amit megtanított

Ha húzzuk mind, majd ledől,

És sokáig nem tarthat ki,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

Már elég rohadt kell, hogy legyen.

Ha te erősen húzod itt,

És én is erősen húzom ott,

Biztos, hogy elesik, elesik, elesik,

És felszabadulhatunk.