Anyám mondta ezt a mesét
Egy hattyúról, kinek sebzett volt a lelke,
Ki élete végéig hang nélkül élt,
S csak egyszer énekelt, akkor, mikor/mielőtt meghalt.
Én most hattyúként töröm meg a nyugalmat,
Hangom itt rekedten szól, inkább búcsúzom.
Elmegyek,
Szememben a leélt évekkel, szívemben szerelemmel.
Most elmegyek,
(De) háborúm még nem ért véget, mit eltörlök, újra kezdődik.
Gyermekként énekeltem,
De mindvégig sírtam, miközben felnőttem.
A halott föld története zsebeimben van,
Miközben a boldog emlékeket elmémben viszem.
Én most hattyúként töröm meg a nyugalmat,
Hangom itt rekedten szól, inkább búcsúzom.
Elmegyek,
Szememben a leélt évekkel, szívemben szerelemmel.
Most elmegyek,
Háborúm még nem ért véget, mit eltörlök, újra kezdődik.
Én most hattyúként töröm meg a nyugalmat,
Hangom itt rekedten szól, inkább búcsúzom.
Elmegyek,
Szememben a leélt évekkel, szívemben szerelemmel.
Most elmegyek,
Háborúm még nem ért véget, mit eltörlök, újra kezdődik.