Felkapcsoltad a lámpát délután
És az éjjelek hosszúra nyúlnak
És csókolsz,hogy legyőzd a szomorúságot
Cukorkától elszíneződött nyelvvel
És a sarokban üldögéltél a magasra halmozott kabátok között
És azt hittem,az enyém lehetnél
Egy apró világban egy kivételesen esős keddi éjszakán
A megfelelő helyen és időben
Amikor a nullák felsorakoznak a számlapon
Amikor tudod,ki hív,ha rejtett is a szám
Amikor fel-alá jársz a házadban az égszínkék Lacoste-omban
És a térdzoknidban
Kigyógyítottál a januári szomorúságomból*
Igen,teljesen helyrehoztad
Valamiért úgy érzem,meggyújthattam volna a kanócot,
Amit te próbáltál nem meggyújtani
Egy idegen voltál a telefonkönyvemben,és úgy tettem,mintha ismertelek volna
Mert nem volt vesztenivalóm
Amikor gyorsan múlik a tél,és az álmaid még mindig nem válnak valóra
Nem vicces,amit tenni készülsz?
Refr.
A késő délután
A kísértet a szobádban,akiről sosem hitted volna,hogy megengedi,hogy szerelmeskedj
Soha nem gátolta meg,hogy megkaparintsam a drága pontocskát
A térdzoknidnál
Te és én egy csapat lehettünk volna
Fél-fél üléssel a motoron
Mint a Mean Streets elején
A kedvesem lehettél volna
(x4)
(Az összes nulla felsorakozott,de a szám rejtett volt,amikor összetörve megjelentél)
Refr. x2