Az ember előbb-utóbb szembenéz félelmeivel,
Mikor a rohanó szél körülfogja szívét,
Előbb-utóbb szembesül a valódi tényekkel,
Pont úgy, mint ahogyan én is.
Nem féltem úgy a sötét szobában
A mesebeli boszorkányoktól,
Mint ahogy nélküled félek,
Sok zsákutcát láttam már,
Sok helyet beutaztam,
De lélekben sosem vesztettelek el téged,
Hidd el, téged sosem veszítelek el.
Lassacskán csukd be a szemed,
Gyengéden nyújtsd ide a kezed,
Én majd megfogom, és újra veled leszek.
Lassacskán csukd be a szemed,
Gyengéden nyújtsd ide a kezed,
Én majd megfogom, és újra veled leszek,
Én ismerem a szerelem értékét.