Te csak kacérkodsz velem, tudom megsértettelek,
De én is így érzek, amikor kikísérlek,
Téged pedig nem is érdekel,
Hogy befejezzük a párbeszédet.
De ez valami új, olyan ismeretlen,
Csodálatos érzés, amit irántad érzek.
Amikor egyedül vagyok, behunyom a szemem,
És ahogy a gyönyörtől nyögdécselsz, elképzelem.
Én valami jobbat akarok adni neked,
Bárminél, amid eddig volt.
Egy jobb, szenvedélyesebb szeretőt.
A külvilág már el is tűnt.
Édes kivi!
Az államon csöpög le a leved.
Kérlek, engedd meg nekem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Most már add fel, tovább ne színlelj!
Tárd szét a karjaid és a lábaid az ágyamon!
Mert amikor majd beleremegsz, már bánni egyáltalán nem fogod
A dolgokat, amiket a füledbe suttogok.
/Mit?/ Amit mondok:
Én valami jobbat akarok adni neked,
/Te valami jobbat akarsz adni nekem, /
Bárminél, amid eddig volt.
/Bárminél, amim addig volt./
Egy jobb, szenvedélyesebb szeretőt.
/Egy jobb, szenvedélyesebb szeretőt./
A külvilág már el is tűnt.
/Már el is tűnt./
Édes kivi!
Az államon csöpög le a leved.
Kérlek, engedd meg nekem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Hogy hazavigyelek, kivárni már nem bírom,
Ujjaimat a hajadba fúrom,
A hátadat csókjaimmal elborítom,
Karmolj meg, azt akarom!
Magamtól ments meg!
A másikkal törődni hogy kell, mutasd meg!
Engedd szabadjára az érzéseidet!
Cseppek borítanak mindent.
A rúzs teljesen elkenődött a szádon.
Várnunk kell, de még meddig?
Hogy ezt sokáig bírom, ne hidd!
Édes kivi!
Az államon csöpög le a leved.
Kérlek, engedd meg nekem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Édes kivi! /Én valami jobbat akarok adni neked ennél./
Az államon csöpög le a leved.
Kérlek, engedd meg nekem. /Én valami jobbat akarok adni neked ennél./
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.
Ne állíts le, mielőtt elkezdem.