Volt régen egy szürke torony,
Egyedül a tengeren
Te lettél
A fény a sötét oldalamon
A szerelem megmaradt
Mint egy drog, mely a kábulat és nem a pirula
De tudtad-e
Hogy mikor havazik
Szemeim kitágulnak
S a fény mellyel ragyogsz, látható lesz
(refrén)
Kicsim, egy rózsa csókjához hasonlítalak a szürkeségben,
Ó, minél többet kapok belőled, annál furcsább ez az érzés
S most, hogy rózsád virágzik,
Egy fénysugár töri meg a bánatot a szürkeségben
Olyan sokminden van, amit egy férfi elmondhat neked, olyan sokmindent mondhat
Te maradtál az erőm, az örömöm, a fájdalmam, kicsim
Olyan vagy nekem, mint egy növekvö függőség, mit nem tudok megtagadni
Nem mondod el, hogy ez egészséges-e, kicsim?
De tudtad-e
Hogy mikor havazik
Szemeim kitágulnak
S a fény mellyel ragyogsz, látható lesz
(refrén)
Megcsókolt egy rózsa a szürkeségben
Megcsókolt egy rózsa
Megcsókolt egy rózsa a szürkeségben
És ha el kell buknom az úton
Megcsókolt egy rózsa
Megcsókolt egy rózsa a szürkeségben
Olyan sokminden van, amit egy férfi elmondhat neked, olyan sokmindent mondhat
Te maradtál az erőm, az örömöm, a fájdalmam, kicsim
Olyan vagy nekem, mint egy növekvö függőség, mit nem tudok megtagadni
Nem mondod el, hogy ez egészséges-e, kicsim?
De tudtad-e
Hogy mikor havazik
Szemeim kitágulnak
S a fény mellyel ragyogsz, látható lesz
(refrén)
Igen, egy rózsa csókjához hasonlítalak a szürkeségben,
Ó, minél többet kapok belőled, annál furcsább ez az érzés
S most, hogy rózsád virágzik,
Egy fénysugár töri meg a bánatot a szürkeségben
S most, hogy rózsád virágzik,
Egy fénysugár töri meg a bánatot a szürkeségben