Szürkülő toronyként álltam, egyedül a tengerben.
Te lettél
A fény a sötét oldalamon.
A szerelem maradt,
Kábítószer ez, és nem gyógyszer.
De te tudtad,
Hogy mikor havazik,
A szemem nagy lesz,
És meglátom a fényt, mely belőled árad.
(chorus)
Baby, olyan vagy, mint egy rózsa csókja szürkületkor,
Ó, minden, mit tőled kaptam, ez a idegen érzés, igen,
És most rózsád kivirágzik,
A fény kiűzi a sötétséget és szürkeséget.
Az ember annyi mindent tud mondani, annyi mindent,
Te vagy az erőm, az örömöm, a fájdalmam, baby,
Egyre növeled bennem a függőséget, nem tagadhatom.
Ne mondd, hogy ez egészséges, baby.
De te tudtad,
Hogy mikor havazik,
A szemem nagy lesz,
És meglátom a fényt, mely belőled árad.
(chorus)
Megcsókolt egy rózsa szürkületkor,
Megcsókolt egy rózsa,
Megcsókolt egy rózsa szürkületkor,
És ha el is kell buknom utamon,
Már megcsókoltam egy rózsát,
Megcsókolt egy rózsa szürkületkor.
Az ember annyi mindent tud mondani, annyi mindent,
Te vagy az erőm, az örömöm, a fájdalmam, baby,
Egyre növeled bennem a függőséget, nem tagadhatom.
Ne mondd, hogy ez egészséges, baby.
De te tudtad,
Hogy mikor havazik,
A szemem nagy lesz,
És meglátom a fényt, mely belőled árad.
(chorus)
Baby, olyan vagy, mint egy rózsa csókja szürkületkor,
Ó, minden, mit tőled kaptam, ez a idegen érzés, igen,
És most rózsád kivirágzik,
A fény kiűzi a sötétséget és szürkeséget.
Most, hogy a rózsa virágzik,
A fény a sötétséget
Szürkévé változtatja.