Nézd a csillagokat,
semmivé tesznek.
Most elpirulsz és mosolyogsz míg ők odébb legyintenek.
Válaszd el jobban ajkaid.
Elnyelem félelemed.
Megmutatom hogy.
A harapás nyomok meggyőznek
Egy szükségről itt,
Amit látni kell.
A város fényei, mint az eső,
Táncolnak s felrobbannak.
Az avatatlanokra hullanak.
Kóvájogva a éjszakában
Csókolja és Uralja
Mindegyikőnk, megtört szívét.
Bársony ég,
Míg az erek elszorulnak..
Elpirulsz és mosolyogsz,
És azt mondod maradsz.
Még egyszer pecsételd meg lélegzetem,
Táplállak az éggel.
Megmutatom hogy.
Ellopom a halál báját,
És mielőtt meghalsz,
Oh, látnod kell.
A város fényei, mint az eső,
Táncolnak s felrobbannak.
Az avatatlanokra hullanak.
Kóvájogva a éjszakában
Csókolja és Uralja
Mindegyikőnk, megtört szívét.
Szívek
A szívünk.
"Mind úgy akarunk meghallni mint a film csillagok" ezt mondtad miközben kivetetted magad a vágó szobánk magasságából.
Míg felettünk ragyogás, robbanás, álmunk tovább szakad fényben, halálban.
Karolj át és mond nekem,
"Úgy lángolunk mint a csillagok. Lángolunk miközben zuhanunk. Nézd ahogy a város fényei NEKÜNK TÁNCOLNAK!"
A város fényei, mint az eső,
Táncolnak s felrobbannak.
Ráhullik életünk fájdalmára,
Lerí az éjszakából a
Csók és Uralom
Szét hullik, az életünk fájdalma, fáj.
Táncolnak s felrobbannak.
A város fényei, mint az eső
A város fényei, szétszaggatnak.
Csókolja és Uralja.
Mindegyikőnk megtört szívét.