Bárcsak tudtam volna az első pillanatban, amikor találkoztunk, hogy egy kifizethetetlen adóssággal tartozom.
mert te lettél gyötörve a saját véred által, mivel ő visszautasított téged, és te engem fogadtál fel, hogy ezt rendbe tegyem.
Sétálni ebben a szobában, miközben branül van a kezeidben, melyek rosszkedvűen dalolják a morfium riasztásokat.
És ők még inkább álomban tartanak téged, és én nem hiszek nekik, amikor azt mondják te hurricane thunderclap* vagy.
Amikor az egészségedet ellenőriztem, mosolyt sugalltam.
Nem beszéltél egy kis ideig, le voltál fagyva.
Azt mondtad, utálod a hangomat, mert arra késztet téged, hogy igazán egyedül érezd magad, és aztán azt mondtad, illendő lenne elmennem.
De valami maradásra késztetett ez a kórházi ágy mellett, nekem távoznom kellett volna, de ehelyett vigyáztam rád.
Miattad aludtam mindig rosszul, és nem hittem el nekik, mikor ők azt mondták nekem, hogy semmi sincs, ami megmenthet téged.