Nehéz hallgatás után
Az első szó
Átrohant nap végén
Az utolsó
Sóhaj
Te kéne legyél
Aki a túlpartra átvisz
Én kéne legyek
Aki tűzön-vízen át hisz
Keserves fényűzés itt minden
Saját sorsomnak foglya lettem
Otthonos börtön épült bennem
Rab és őr is vagyunk mi ketten
Lakás, kocsi, gyerek
A verseny hajt
Felépült körénk a keret
De jobb lesz majd
Talán
Nincs hova mennem
Innen hová is mennék?
Bezárt szépen a sorsom
Éppen ide, melléd
Egymásba zuhanó emberek
Itt győzni senkinek nem lehet
Mindig veled vagy nélküled
Mindig szeret vagy nem szeret