Kesäyö [Hungarian translation]

Ültem az alkonyban,

elkezdődött egy pillanat, ami úgy tűnt,

mintha sosem érne véget.

Egy pillanatra a csend szállt hozzám,

akár egy lény, és azt kiáltotta:

ne félj a nagyvilágtól!

Pillanatokig ültünk együtt,

és a világűr figyelt minket.

És odakint

a nyáréjszakán

könnyek potyogtak az arcomról.

A parton ébredek fel,

és az éj világosabb a nappalnál.

A fénypontok az égen a reggelbe csúsznak.

Elfelejtettem,

merről jöttem ide.

A feledés csuhájába burkoltam,

de emlékszem a léghajókra

ahogy a horizontnak repültek.

Ülök az alkonyban

még mindig várva a percre,

ami soha nem ér véget.

Megérkezne a csend,

elmesélné nekem,

hogyan tűnik el végül minden.

Fényt látok az égen,

és végigfut a hátamon a hideg.