Kerran [Hungarian translation]

Ereimben ismét zubog

a vándor sodró vére

sebesen folyik és sűrűsödik.

Ragyogó és hideg, mint egy hegyi patak

vagy, mint nyár után a jeges Délkelet.

A habok között épp úgy unja magát,

mint ahogy sóvárog és, mint várakozik.

Éppen úgy, ahogy a borotvaél szikrázott,

szikrázott szívembe hatolván.

A sötét horizont mögé

hívj vissza!

Megöl,

golyóként visszhangzik

tisztán szól fülemben.

Feketén, mint tavasz után a Délkelet

vagy, mint a tűz alatt fellázadó hamu

között a vágyakozó, forró füst.

Pont kíván és pont szeretne.

Épp, ahogy a borús kezek körülölelték fejemet

vágyva, hogy magukkal vigyék szívem.

Egyszer szólok: vágyom.

Egyszer felébredek és imádom

imádom a leereszkedő istent,

Ki boromat vízbe keveri

nem pedig közé.

Egyszer lépjünk előre!

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink fekete ruhában.

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink egy másik korban.

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink döntést követelnek!

Egyszer lépjünk előre!

Lábaink elöl.