Fent a magasban
Az épület tetején
A város hangját hallgatva
A fény gyermekei
Fiatalok és idősek
Fuvarra várnak
Egymásba fonódó kézzel alvó párok
Van, aki még hisz abban, hogy az álmok teljesülnek
Bezárom az ablakot, és minden hang elcsendesül
De elaludni nem tudok
Kit hívok, kérdezve, mikor jössz?
Kit hívok a dugóban ülve?
Kit hívok, mikor nincs is valódi oka a hívásomnak?
Ha csak hallani akarom a hangodat
Kit hívok, hogy elmondjam, annyira szeretlek?
Hallom a szomszédokat késő estig nevetni
És bármily hangosan kiáltok, senki sem hallja meg
Kit hívok most?
A reggeli fényben
Gyönyörű a város
Kihalt utcák
Egy pillanattal ezelőtt
Még táncoltak
Hiszek a csodákban
De hiába próbálom lehunyni a szemem
Aludni nem tudok, és a fülembe cseng
Egy varázslatos dallam az erkélyről
A közönség csupán a hosszú, üres utca
Kit hívok, kérdezve, mikor jössz?
Kit hívok a dugóban ülve?
Kit hívok, mikor nincs is valódi oka a hívásomnak?
Ha csak hallani akarom a hangodat
Kit hívok, hogy elmondjam, annyira szeretlek?
Hallom a szomszédokat reggelig nevetni
És bármily hangosan kiáltok, senki sem hallja meg
Kit hívok most?