Régi már e szép mese,
Párizsban volt színhelye,
Benne dúl és harcban áll
Szerelem, rút halál.
Álarcot hord a szél,
Az igazat nem látni rég,
Én kőbe vésem azt, mi volt,
Hogy lássátok a jót.
Eljött egy kor, s épült egy katedrális
A régi világ már új évezredben jár.
Az ember jött, a csillagokba vágyott,
A szív elrepült, s kőbe írt históriát.
Kőre kő és napra nap,
Év az évre így haladt.
Tornyok nőttek és hitek,
Szerelmekből új életek .
A költő és a trubadúr
Csak szerelmes dalt tanult.
Elhitték az emberek:
A holnap szebb lehet.
Eljött egy kor, s épült egy katedrális,
A régi világ már új évezredben jár.
Az ember jött, a csillagokba vágyott,
A szív elrepült, s kőbe írt históriát.
Eljött egy kor, s épült egy katedrális,
A régi világ már új évezredben jár.
Az ember jött, a csillagokba vágyott,
A szív elrepült, s kőbe írt históriát.
De jött a kor, ledőlt a katedrális,
Széthull a világ, barbárhordák megrontják.
Nézzük, hogy vandálok s pogányok dúlják,
A jóslat bevált, porba hullott a világ,
Itt a világ vége már.