Καταλαβαίνω [Katalavaino] [Hungarian translation]

Valami - arcodról - elmondja nékem

Hogy többé nincs helyem álmaidban, s eztán már nem lehetek Veled...

Az életed hátralévő részét már nem tervezed vélem,

Így hát nem tehetek mást; Minthogy megértelek...!

Nem törném meg az általad okozott csöndet,

S nem akarok Tőled sem kevesebbet, sem többet,

Lépj mellém, s nyomd meg a gombot, hogy: "Vége...",

Én majd nem teszek semmi mást; csak megértelek Téged...

Vörösen izzik a fény, hát ím, most megállunk,

Vajh, ha zöldre vált, hová mehetünk tovább?

Tudom, én veszítettem el a harcot,

Hisz Te már a másik oldalon állsz...

Elértünk a végponthoz, így elhagylak Téged,

Eztán esőben kívánok sétálni tovább...

Hogy a hideg szélfúvás beteggé tegyen,

S mielőtt egy hang rémítve: elmondaná nekem,

Hogy Ő nem lehet oly jó Hozzád, mint amennyire én szerettelek!

Valami azt súgja nékem, hogy magamra hagytál,

De nem tudattad szándékod vélem - s ettől őrülök meg!

Nem teremthetek már Benned változást,

Így hát..., nem tudok mást..., mint elengedni Téged...

Valami elmondja, hogy idegen kezek

Tőlünk a nyarak örömét lopták el...

S már erőm sincs hozzá, hogy velük farkasszemet nézzek,

Így hát..., nincs más hátra..., megértem döntésed...