Kalocsai Katonadal, Csárdás, Friss És Mars lyrics

Szagos a rozmaring,földre hajlik az ága

Pántlikás kalapom hideg szél fújdogálja

Fújjad szellő,úgysem soká fújdogálod már

Mert a Ferenc Jóska katonája leszek már

Sebesen forog a magyar gőzös kereke

Mikor a belseje regrutákkal van tele

Egy barna lány sírva kéri a mozdonyvezetőt

Hogy hozza vissza néki a regruta szeretőt

Egy asszonynak két eladó láyna

Az egyik szegfű,a másik majoránna.

Én a szegfűt választom magamnak

Kalapomba tűzöm bokrétának

Elmondhatom Istenem,Istenem

Hogy gyászba borult az egész életem

Gyászba borul fölöttem az ég is

Mert katona lettem babám én is

Jaj istenem így kell annak lenni

Kalocsáról ki kell masírozni

De olyan vígan megyek ki belőle

Úgysem volt egy szép szeretőm benne

Garibaldi csárdás kiskalapja,

Nemzetiszín szalag lobog rajta.

Nemzetiszín szalag lobog rajta,

Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

1862.ben felment Garibaldi egy nagy hegyre

Onnan nézte szép Magyarországot

Hogy harcolnak a magyar huszárok

Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,

Barna kislány ne búsulj, ne búsulj,

Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,

Jővő ősszel menyasszony leszek én.

Árok mellé esett a lépésem,

Szomszéd asszony fia a kedvesem,

Ki- ki áll a kisajtó elébe,

Fáj a szive a páros életre.