Kadınım [Hungarian translation]

Összeszedtem azokat a holmikat, melyek hozzád tartoznak,

De még így is, az emlékek elszórtan hevernek a szobában.

Nincs már itt a házba az az illat, melyet szerettem:

A te illatod.

Mosolyod eltűnt a ház zugaiban,

És csak a keserű magány maradt.

De míg együtt voltunk, szerettük ezt a színtelen világot.

Te az én asszonyom vagy.

Ne feledd azt a napot, mikor az út túloldalán

Életemben először megcsókoltalak,

Ahogy a tavaszi reggelen karomban tartottalak

Téged.

Nézd, milyen sötét a ház, mikor fényei kialszanak,

Fényes kikötőnk és a melegség nincs többé.

Éjszakánként képtelen vagyok abbahagyni a sírást.

Te az én asszonyom vagy.

Összeszedtem azokat a holmikat, melyek hozzád tartoznak,

De még így is, az emlékek elszórtan hevernek a szobában.

Nincs már itt a házba az az illat, melyet szerettem:

A te illatod.

Asztalunk ott állt a sarokban,

Csészéink már mind kiürültek,

De mindegyik vágyik rá, hogy érezze lehelleted.

Te az én asszonyom vagy.

Egyedül hagytál ebben az életben,

És a szerelem, mit megtapasztaltam, már semmit sem ér.

Felfogtam, hogy nélküled képtelen vagyok folytatni,

Te...

Most annyira magányos vagyok,

Egyedül ez a ház maradt nekem zárt ajtajával.

Add a kezed,

Odakinn annyira magányos leszek a hidegben.

Te az én asszonyom vagy.