Dehidratált a testem,
a fejem fáj, mégis menni muszáj.
Rád nézek, de nem jut eszembe más,
csak hogy elárultál.
Elrontottam, elveszítettem,
eladósodtam, elégettem,
de mind közül azt bánom,
hogy neked segítettem.
Eltűnt a kötelék már,
szublimált az álom.
Mer' az úton, amit te mutattál,
egyedül kell járnom.
Én látok, már látok,
de te vak voltál, nem látnok.
Eltűnt a kötelék,
kérlek, gyere vissza máskor!
Gyomron belül éget,
felszökik a láz, mégis menni muszáj.
Testvér, hová bújtál?
Te elárultál!
Van, amit nem gyógyít meg a perc,
van olyan sebem, ami már örökké velem lesz.
Van, amin áthaladtak tettek és szavak,
de ereklyeként legbelül örökre itt marad.