Huszonéve már, hogy ördög bújt talán
Az apád fiába kedvesem.
Neki láttam űzni, a pokolra kitűzni,
De ő fellökött hirtelen.
Mennék, hív az égszínű fény.
Hagynék mindent hátra.
Azt mondta az ördög, a mélybe húz a Földről,
Ha a lelked nem engedem.
Éreztem, hogy végleg eléghetek érted,
De csak fogtalak kedvesem.
Mennék, hív az égszínű fény.
Hagynék mindent hátra.
Két percre a szívem megállt,
Átléptem a Menny kapuját,
Nem láttam a főnök fiát,
Szent Péter felállt,
És nagyon gyorsan haza navigált.
Visszaküld az Úr, mert régi elavult
A lelket számláló gépezet.
A hazafelé út meg egyre szomorúbb,
A földi járat nem rendszeres.
Mennék, hív az égszínű fény.
Hagynék mindent hátra.
Két percre a szívem megállt...
Egy megállóban várt a régi bőrkabát,
Hiszem az életem élhetem.
Elhoztam egy képet, min angyal voltam én,
És az Úr kedvesen integet.
Mennék, hív az égszínű fény.
Hagynék mindent hátra.
Két percre a szívem megállt...