Ölelj át, ölelj át,
lazíts a lelkeden!
Ölelj át, ölelj át
puhán, ne görcsösen!
Ölelj át, ölelj át!
Elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én.
Ahogy az éggel a föld
valahol összeér,
ahogy a tűzzel a szél
valahogy összefér,
mint a nap és az éj
kézen fogva jár,
ölelj át,
neked is kell, hogy átölelj!
Tudd meg, minden a Földön már összekötődik rég,
s ha nekem ezt nem hinnéd,
megtanulod majd még.
Megtanulod majd, hogy lehet a zajból dal,
a boldogságból baj,
ezért kell, hogy átölelj!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Nézz hátra és nézz előre – a start lesz majd a cél!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Ölelj át! Neked is kell, kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!
Az idő elszáll,
nem vár se rád se rám.
Egy nap, mint ma,
nem ismersz rám talán,
ezért hát figyelj rám:
elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Nézz hátra és nézz előre – a start lesz majd a cél!
Egy körben élünk, sejted tán, hogy minden visszatér.
Ölelj át! Neked is kell, kell, hogy átölelj!
Kell, hogy átölelj!
Az idő elszáll,
igazán rossz barát,
nem vár énrám,
sohasem vár terád.
Ezért hát figyelj rám:
elmesélem neked,
miért kell,
miért kell, hogy átölelj
úgy, mint én!