Nő, ki altatót mesél
Tört, sápadt lámpafénynél
Gyűrt kis ruhák közt jár-kel
S a gond is vele kel fel
Nő, kit húz az éj felé
A hang, mely tőle válhat fénnyé
S ha végre színpadon áll már
Egy daltól egekig száll
Két arc
Bennük létezem, csak láss! Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss! Tudod máshol, másképp Ismerős két arc
Nő, ki néha másban él
Pár máshogy boldog percért
S a dal, míg átfut az éjen
Ő várja, hogy hazaérjen
Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más
Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss! Ez egy máshol, másképp Ismerős arc
Volt egy pillanat, melyben másnak szólt
Most egyre távolabb ér a színpadtól
Két út van, s így már mindent megtalált
S ez a gondolat fonja át mosolyát.
Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss! Tudod máshol, másképp Ismerős két arc
Máshol, másképp két arc
Én ez vagyok, csak láss...