Kına [Hungarian translation]

Nincs annyi levegő mellyel eltudnám mondani

Ha meghallgatsz sem ér véget ez a gond

Azok a dolgok melyeket ebbe a világba láttam

Nem ér annyit..

Ha sikítanál sem lenne elég hozzá a toll (mellyel ki lehetne fejezni ezt az érzést)

Kiút kell, kívánni nem elég

Te se hallgass, mondj valamit

Ez a világ nem mehet így tovább

Gyújtsd meg a lámpát

Látszol a sötétben

Az arcodon a gödröcskéidet rózsák, csipkék díszítik

A kezekben ott a henna festék

Jaj annak aki édesanyám sírását hallja,

Azok a dolgok melyeket ellopott ezen a világon

Az biztosan a túlvilágon fog égni

Eljön a számonkérés napja majd, és akkor jaj lesz annak (aki ezt tette).

Kérlek anya ne tedd

Ez nekem nem egy menyasszonyi ruha hanem egy halotti lepel

Miközben nem vagyok melletted

A helyem ott van a temetőben

A vállaim beestek, ez a teher nekem nehéz ár

Miközben labdáztam az esküvőmön találtam magamat

Mi a vétkem, miért

Az apám tartozása miatt lettem menyasszony

Még csak 13 éves vagyok, 13 fordulót csináltam,....

Van-e jogom beszélni? Ha lenne bátorságom ma

Mi volt a bűnöm? ha holnap a rabságom marad

Könyvet és tollat sosem láttam

Nekem nem játék hanem élő babák voltak a játékaim

Azt mondtátok hogy gyerek menyasszony, kigúnyoltatok az utcán

Az élet korán adott pofont

Ezért ferde a testem

A bennem lévő pillangókat megölték ezek a kegyetlenek

Akik engem ebbe belekényszerítettek, ezek a tisztességtelen okos emberek

Apa a saját kezeddel adtál oda engem, te se vagy különb az árulóktól

Mindennap kínt szenvedtem, boldog vagy most ettől a helyzetedtől?

Soha nem kérdezted, soha nem kérdezted

Hogyan veszek levegőt megannyi bűnnel

Az arcod rémálommá vált, holott megígérted

Az erőszakos összeférhetetlenség, na még úgy volt hogy megváltozunk

Az utcák sötétek, hidegek, hazug bágyadt nézések

A nők nincsenek biztonságban, fogadd el, hogy, ez a város a baj

Megtanultuk hogy a világ csúcsán ott állt a férfi nem

Egy lány apja leszel, nőj fel és haladj

Otthon látott erőszakot, apám mondta hogy üsse

Szeretett téged végtelenül, a férjem azt mondta legyen

Az utcán látható zaklatás, aki a becsületről beszél hallgasson

Most gondolkodj, a lányod a sarkára áll, hogy ezeket megkérdezze tőled

Szerelmes lettél a szabadságába, mindig eltörted a szárnyait, NEM!

Azt mondta alakíts ki empátiát, azt mondtad NEM!

Az utolsó lélegzetével megirigyelt

Ne gondold hogy az utolsó lélegzete neked maradt

Folyton csak vihar és eső

Nem kelt fel a nap ennek a ködös életnek

Folyton azt tapostad el aki szeretett, az ember azokat szerette akik elnyomták

Folyton csak félelem és rémálmok

Egy gyerek szeme, mikor megismer egy időst akkor érti meg mi az élet

Folyton azt taposta el aki látta (hogy mi történt), az ember azt szerette aki folyton csak hallgatott

Gond, ne sirass meg

Gond, ne mondass velem semmit

A benned lévő kiáltást halld meg

Legyen hangod

Ne hallgass, elég volt

Amit életnek hívsz egyszer véget ér

Az írásaid hagyaték marad csak

A test elhagy

Az arcodon a gödröcskéidet rózsák, csipkék díszítik

A kezekben ott a henna festék

Jaj annak aki édesanyám sírását hallja,

Azok a dolgok melyeket ellopott ezen a világon

Az biztosan a túlvilágon fog égni

Eljön a számonkérés napja majd, és akkor jaj lesz annak (aki ezt tette).