Továbbra is hallgatni akarsz,
Miközben a
Gyertya lángját figyeled,
Mely olyan, mint mi voltunk?
Kövesd hitedet,
Az majd meggyógyít,
Ez az ajtó csak lefogja szellemed, és te csak állsz itt.
Míg tüdőm szét nem hasad
Csak énekelek, míg vissza nem kaplak.
Érintsd meg újra hajam szerető kezeddel,
Ó, a szerelem ismét szabadítsa fel nyelvem,
Ahogy már beszéltem a minket üldöző télről,
Miért kellene hát minden mást titokban tartani?