Szárnyal a rengeteg hajában a hold ül,
fénye az ablakom, takarómon rezdül
a csillagos égbolt, éji kerék jár
körbe a ház fölött, százezer év már
elmúlt és alszom és álmodom egyre,
zakatol a vaskocsi fel a palahegyre.
Át a mezőkön túl a kaszálón
futnak a felhők, száll a kabátom a szélben, ó a szélben.
Andeizt dolgozik, zúg a sötétben, zümmög a széntelep, hunyorog a testben.
Alszom és alszom és álmodom egyre,
futnak a felhők fenn dideregve.
Futnak a felhők szállnak a szélben
át az időkön, mint a mesében,
alszom és alszom és álmodom egyre,
szalma zizeg, pörög, hull a szememre
a holdból, ó a holdból.