Héj, héj, héj, héj
Soha nem próbáltál ebből a házból otthont teremteni
Emelvényre állítalak és trónra ültetlek
Megtaláltam az összes csontvázadat, a kamrádat tele csontokkal
Látom a büszkeséget a véres szemeidben, tudom, hogy elszálltál
Hallom a haragot a hangodban
Azt mondtad, hogy soha nem sikerülne magamban
Talán jobb nekem egyedül, túl zsibbadt vagyok
Túl zsibbadt, hogy érezzem a kést a hátamban
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Látom, hogy közeledsz egy mérföldről
És a követelőzésed titokzatossága egyre kopik
Visszaemlékezve arra, hogyan tartottál vissza, hogy maradjak
Könyörögtél nekem, szerintem baj van az agyaddal
Hallom a haragot a hangodban (Óh)
Azt mondtad, hogy soha nem sikerülne magamban (Óh)
Talán jobb nekem egyedül, túl zsibbadt vagyok
Túl zsibbadt, hogy érezzem a kést a hátamban
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Nincs szükség erőfeszítésre, ennek könnyednek kell lennie
Semmi nem tarthat örökké és te olyan pesszimista vagy
Én voltam a te elnyert tulajdonod, és ki volt a te ördögűződ?
Azt hittem, téged a mennyből küldtek, de elhagytad a pokolért
Hallom a haragot a hangodban
Azt mondtad, hogy soha nem sikerülne magamban
Talán jobb nekem egyedül, túl zsibbadt vagyok
Túl zsibbadt, hogy érezzem a kést a hátamban
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Áruló, héj
Óh, óh, Áruló, héj
Héj, héj, héj, héj
Héj, héj, héj, héj