Nem volt az én gyerekkorom
Különösképpen jó,
És hogy utólag a rossz, mégis jónak hat,
Ebben nincsen csodálnivaló.
Nagyon korán kerültem el hazulról végleg én,
S nagyon korán hagytam ott azt a környéket.
Vajon, hogy hat most rám ennyi idő után?
Újra otthon, otthon járok
Régi álmok és színek után.
Öreg nyárfák néznek énrám
A kis utcák oldalán.
Ott a templom, ott a nagy tér,
Ott az első iskolám.
Minden más lett velem együtt
Annyi hosszú év után.
Komoly tanár, bizony, ma már
Az a kis szomszéd srác,
Kivel együtt lógtunk át annyi délutánt,
Nem csavargunk soha ezután.
Megnősült rég az a fiú, kire úgy néztem fel.
S amíg mutatja nekem fia fényképét,
Én csak őt figyelem, ő meg engem figyel.
Furcsa perc az ilyen.
Újra otthon, otthon járok...
...Minden más lett velem együtt,
Minden átalakult az idők során.
Újra otthon, otthon járok...
...Minden más lett, mégsem lett más
Annyi hosszú év után.
Újra otthon.