Journeyman [Hungarian translation]

A keleti vöröslő égbolttól, a nyugati naplementéig

Rászedtük a halált, és ő rászedett minket

De ez csak álom volt, és ez a lényeg

Mi csak alszunk, és álmodunk örökké

És az emléktöredékeink megmaradnak

És az árnyékok, amiket magunk gyártottunk

Sötét szürkén érkezett gyászolni a hajnal összes színe

Ez lesz az Utazó utolsó napja?

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarom, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarom, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

De az emlék még él

Az elmúlt évek nem voltak olyan idegenek

Telünk olyan mint egy csendes szemfedő

És a nap szívdobbanása

Elfújja a ködöt

És nem csak a tél az egyetlen álom körülöttünk

Az életedben választhatod a magányt

És az árnyékokat, mit magad gyártottál

De ha a fény felé fordulsz ami ég az éjszakában

Akkor az Utazó napja elkezdődött

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Az életedben választhatod a magányt

És az árnyékokat, mit magad gyártottál

De ha a fény felé fordulsz ami ég az éjszakában

Akkor az Utazó napja elkezdődött

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem

Tudom mit akarok, azt mondom, amit akarok

És senki nem veheti el tőlem