A semmibe öltözve akarlak látni (1)
Magamra írnám, hogy örökké az enyém vagy
Megmutatnék egy új módot, hogy hogyan szeress
Megfestenélek, egy olyan verzióban, amire képes vagyok...
Virágok vagyunk, amik a vihar alatt nőttek,
Erős gyökerekkel egy sóval szórt területen...
Megcsókolnálak az orcádon, miközben sót könnyezel
Megtanulnám, hogyan szeresselek, anélkül hogy elkeserítelek...
Elvinnélek egy repülőgéppel, amire a te neved írtam
Oda, ahol a föld teteje
Egy vastag szőnyeg lila felhőkből
És talán érted...
Egyenesen tudsz tartani,ahogy átlépek minden akadályt...
Olyan arcom van, mint aki több ütést kapott mint a többi
Ugyanolyan, mint aki elitta az összes pénzét
Szép vagy, ahogy eltéped a fogaiddal a ruháid
És ahogy az alábomló csillagokat szégyeníted meg
Jobb vagy lencsék és smink nélkül
Amikor mosolyogsz a világ kevésbé kegyetlen
Azt gondoltam, túl késő, de ketten vannak..
Teljesen egyedül érezni magam, vagy ketten egyedül lenni
Ketten egyedül lenni...
Elvinnélek egy repülőgéppel, amire a te neved írtam
Oda, ahol a föld teteje
Egy vastag szőnyeg lila felhőkből
És talán érted...
Egyenesen tudsz tartani,ahogy átlépek minden akadályt...
Hiszel a csodákban?
Megittam egy üveggel
Az üveg tele volt szilánkkal
Rosszabb lesz, ha ma iszom
Befelé nézem...
Egy libikókán csüngök
Egy felhőkarcoló szélén
Egy lökés a csúcsra repítene
Magasabb mint az egész föld
És nem tudom elég jól ki vagy, de ha keresel
Váljunk ketté, nincs értelmünk mint a félköröknek
Egy másik ház keresésében
A Nasa műholdja, amik navigálnak
Amíg a többiek lebegnek
Értelem nélkül
Hányom a rímeket mint a sűrű köd
Az utolsó sorok
Mint a könnyek, amiket elveszít és nem akar róla beszélni...
És remélem, hogy újra egy pár leszünk
A határ a csillagos ég és mi túljutunk rajta
Elfedjük a foltokat és sebeket
És egy "túljutunk ezen" mosollyal, amennyire képesek vagyunk rá
Elveszek a szem íriszében
A legszebbek, amit eddig láttam...
Azt mondod, álljak meg és nem habozok, szia!