Jeg Faller [Hungarian translation]

Ott állok magasan az időben;

azon a zöld,gyönyörű és meleg,

erős lombkoronán,a fehér felhők közt,

körülvéve a kedves és szép kevesek által.

Zuhanok.

Lefelé.

Ott állok magasan az időben;

a világfa koronájának tetején.

Onnan magasról zuhanok az időből;

le a feneketlenbe,üresbe és időtlenbe.

A zuhanásban a fa kérge alakot vált.

Ágak és gallyak,levelek és diók,

elsuhannak mellettem szédítő gyorsasággal.

A gyökerek és a talaj közelednek.

Az időm elvágtat egy más hely felé.

(Befelé) a halálba,(kifelé) a halálból.

(Befelé) az életbe,(kifelé) az életből.

Lefelé és át a folyón,

amelynek nincs forrása.

(Befelé) a sötétségbe,(kifelé) a sötétségből;

(Befelé) a hidegbe,(kifelé) a hidegből.

Keresztül az időn,ki az időből;

ott,ahol az istenek mosolyognak.

Iszom a feledés folyójából,

szárazon evezek át a gyűlölet tengerén;

vitorlázok a széllel a hátam mögött,

a hatalom vége,kezdete és jelentése felé.