Annyira, hogy Sade márki belesápadna
Annyira, hogy a kikötői kurvák belepirulnának,
Annyira, hogy minden visszhang kegyelemért kiáltana,
Annyira, hogy Jerikó falai mind leomoljanak,
Én téged szeretni foglak.
Annyira, hogy a pokol tüze égjen a szemeidben,
Annyira, hogy esküszöm isten minden mennydörgésére
Annyira, hogy ahhoz tanúnak hívom a melleid és a szenteket,
Annyira, hogy ezért imára kulcsolom a kezeinket,
Én téged szeretni foglak.
Én téged szeretni foglak.
Amennyire bárki valaha is szeretett.
Én téged szeretni foglak.
Sokkal jobban mint te valaha is álmodnád vagy képzelnéd.
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.
Én téged szeretni foglak.
Mert senki senki így még nem szeretett.
Én téged szeretni foglak.
Olyannyira, ahogy valaha is szerettem volna hogy szeressenek.
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.
Annyira, hogy ahogyan öregszünk fehérít az éjszaka,
Annyira, hogy fény, gyúljon amíg a nap eljön,
A szenvedély az őrületbe kergessen,
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.
Annyira, hogy mire a fáradt szemeink lecsukódnak,
Annyira, hogy mire a szenvedés megöli a testünket,
Annyira, hogy repítse lelkünket a hetedik mennyországba
Feltételezni, a halált, és újra örök szerelmet
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.
Én téged szeretni foglak.
Amennyire bárki valaha is szeretett.
Én téged szeretni foglak.
Sokkal jobban mint te valaha is álmodnád vagy képzelnéd.
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.
Én téged szeretni foglak.
Mert senki senki így még nem szeretett.
Én téged szeretni foglak.
Olyannyira, ahogy valaha is szerettem volna hogy szeressenek.
Én téged szeretni foglak. Én téged szeretni foglak.