Az a hang,- még emlékszem rá
valahol korábban is hallottam,
s már akkor szerettem
Ez már egy másik világ,
de egykor rég az örökkévalóság két
szerelmes szívet csatolt össze
testünk mint tiszta arany - egybeforrt
Itt igaz szerelem minden egyes szó, titkos fogadalmaink
szövődtek titokban, mintha éreztük volna mi várhat még kettőnkre..
Elkerülhetetlen,- azóta szeretlek!
Szerettelek.-.. és még mindig szeretlek!
Egy elfojthatatlan, ám mégis törékeny érzés növekszik bennem,most is, mint régen,ahogy akartad, - követtelek téged és szívemet, de csak titokban, mint ahogy a diszkrét szerető, mert egyikünknek tudni kellett hazudva titkolnia..
Érints meg,- csak mégegyszer..
most még csak mi vagyunk, csukd be hát szemed
erre a világegyetemre nyíló résnyi levegő
nekünk is nyújthat esélyt
Mielőtt elindulnék utolsó utamra, elfogadom,
hogy én is meghalok.. de előtte még a szívem adnám cserébe néhány percnyi igazi földléti boldogságért
Elkerülhetetlen,- azóta szeretlek!
Szerettelek.-.. és még mindig szeretlek!
Egy elfojthatatlan, ám mégis törékeny érzés
növekszik bennem,- most is, mint régen
ahogy akartad, - követtelek téged és szívemet,
de csak titokban, mint ahogy a diszkrét szerető,
mert egyikünknek tudni kellett hazudva titkolnia..
Elhallgattatnám a bennünk győzedelmeskedő érzéseket
és kettőnk történetét
Téged nem ismerve imádkozva vetném papírra..
Elkerülhetetlen,- azóta szeretlek!
Szerettelek.-.. és még mindig szeretlek!
Az idők végezetéig,- mint egy végtelen Karma.. melyet a megfojtó szeretet taszít a másvilágra..
Az idők végezetéig, ..a feledés vagy az örökkévalóság gyermekei vagyunk..
Ki tudja?