És az utca arra késztet, hogy senkivé váljak
majdhogynem senkivé
És a város arra késztet, hogy lázas ritmusát kövessem,
lázas ritmusát
De mikor újra egymásra találunk,
mikor este hazaérkezik,
elég egyetlen pillantás
És újra önmagam vagyok,
az egész égbolt az ujjaim hegyén van
A világ alattam,
mint a legelsõ alkalommal
Önmagam vagyok
Hallok, érzek és látok
Önmagam vagyok
És az utca újra rámkényszeríti egyhangú életét,
egyhangú életét
A városban elkallódom, elfeledkezem önmagamról,
asszimilálódom
Igen, asszimilálódom
De mikor újra egymásra találunk,
mikor az égbolt besötétedik,
elég egyetlen pillantás