Nem álmodozom, rá sem gyújtok már
múltam sincsen
nélküled piszkos vagyok
nélküled csúf vagyok
árva gyermek vagyok egy hálóteremben.
Már nem akarom élni sem az életem
véget ér most, hogy elmész
nincs már életem s az ágyam
- vasúti peronná vált
most, hogy elmész.
Beteg vagyok
nagybeteg
mint mikor anya esténként egyedül hagyott
kétségbeesésemben, s ő elment, szórakozott
Beteg vagyok, súlyos beteg
néha utolér, sose tudod előre, mikor
felkerekedsz, nem tudni merre
s lassan már két éve
hogy fütyülsz minderre.
Mint egy sziklához
mint egy bűnhöz kapaszkodom beléd
fáradt vagyok,
kimerítő boldogan kiállni a világ elé.
Éjjel iszom
de az összes whiskey íze egyforma
a zászlókat te vontad fel minden hajóra
hova mennék, ott vagy mindenhol
Beteg vagyok,
nagybeteg
Véremet beléd folyatom
halott madár vagyok, te meg alszol.
Beteg vagyok súlyos beteg
megfosztottál dalaimtól,
kifogytam a szavaimból
pedig - a bőröd mielőtt bőrömhöz ért
- volt bennem tehetség.
Megöl ez a szerelem
mint egy ostoba gyerek
egyedül, a rádióm mellett halok meg
amiben én énekelek
Beteg vagyok
nagybeteg
mint mikor anya esténként egyedül hagyott
kétségbeesésemben, s ő elment, szórakozott
Beteg vagyok
így van, beteg vagyok
megfosztottál dalaimtól,
kifogytam a szavaimból
a szívem súlyos beteg
köré barrikádok épültek
érted? beteg vagyok