Fehér liliomok a kristály kék ég alatt,
balladák a csillag alakú hópelyhek alatt,
Juharfák egy végzetes szenvedély színeiben
Én nem feledtem el semmit
még mindig emlékszem
Erdő illatai melyet egy szép tó lebbent fel,
Egy nagy tűz visszaverődése a sápadt arcunkról
Egy erős fény a sarki borealis fényekkel tarkított éjszakától
Én nem feledtem el semmit
még mindig emlékszem
szeretem a verseidet,
a szíved, a szabadságot, s Te vagy az egyetlen hely,
ahol a lelkem megpihen
Egy akcentus, aminek senki sem ismeri a titkait,
egy francia, mely szárnyra kap az elfeledett szavakban,
Egy utánozhatatlan stilus az éneklésben
Én nem feledtem el semmit
még mindig emlékszem
Szeretem az istenkáromlásaid, a hited, a méltóságod,
Olyan vagy, mint egy sziget,
amit nem tudunk elhagyni.
Szeretem a verseidet, a szíved, a szabadságod,
Olyan vagy, mint egy egy sziget,
amit nem akarunk elhagyni.
Tájképek, melyek a lehető legtökéletesebben keverednek,
Rajzok, melyeket a természet sem tud utánozni,
Olyan érzés, mintha beléptünk volna a béke birodalmába
nem feledtem el semmit
még visszatérek