Jane S. Piddy [Hungarian translation]

Most ott ülsz és gondolkodsz bizonytalanságban

A gúnyos bíróság jogi érve szerint, nincs bevált gyógymód.

Menj vissza a kamrádba, szegezd szemed a falra

Mert senkit sem kell meghallgatnod, senkit sem kell felhívnod.

És azt hiszed kíváncsi vagyok.

Sodródás, fulladás a kétségek bíbor tengerében,

Hallani akarod, hogy szeret,

de ezek a szavak nem a szájába valók

Vesztes vagy, egy ügy nélküli lázadó...

De ne gondold hogy érzéketlen vagyok.

Táncoló Rosemary, eltűnő testvére Ruth.

Ez csak a mohó étvágyad

hogy megfojtsd az igazságot

Megadtad, feladtad, túlélted ifjúságod álmait.

És nem vagyok féltékeny.

Tehát továbbra is folytasd elvakult szerelemmel.

Kopogni az ajtón, hogy azt mondja gyere be gyorsan.

De ne aggódj, ne köss biztosítást, mert már meghaltál.

Lehet, hogy nem is súlyos.

Láttam tükörképem, apám utolsó könnycseppjében

A szél lassan elül, San Fransisco eltűnik,

LSD-s arcok, bevetetlen ágyak és te, a menő világi nemek feletti.

Tudom, hogy magányos vagy.

Tudom, hogy magányos vagy.

Tudom, hogy magányos vagy.

[Beszélve:]

Köszönöm a rám szánt időd

és te megköszönheted az enyém.

És ezután azt mondták,

felejtsd el.

Fejezd be, ember.

(Rendben)