Csak én lennék egy üres szobában
Félút előtt kifáradnék egy hosszú futás során
Nem tudnám, hogy éjszakázzak az erdő mélyén
Kiborulnék, nem szeretném éjszaka is folytatni
Az emberiség legmagányosabb fickója most úton van
Északkeletről délkeletre tántorgok, napról napra egyre lestrapáltabban
Úgy sóvárgok egy nő után, mint fuldokló az oxigén után
Az állomás csarnokában svédül beszélnék
Alig hallhatóan ejteném ki a szavakat
Válaszokat sem kapnék
Dühösen rántanék a szoros pórázon
Megugatnám az idegeneket
És ez elűzné őket
Szédülnék a Nap tikkasztó melegétől
Kegyelemért kiáltanék
De a Nap fukar volna
A telefonba jó reggelt kívánnék
Kuncognék a buszon
Méregzöld póló lenne rajtam
Az emberiség legmagányosabb fickója most úton van
Kisírom a szemeimet, a könnyek lavinaként követik egymást
A szorítóban vagyok, kiütöttek a harmadik menetben
És még a varjak is rajtam röhögnek
Még a varjak is rajtam röhögnek
Az emberiség legmagányosabb fickója most úton van
Északkeletről délkeletre tántorgok, napról napra egyre lestrapáltabban
A sérülések most olyanok, mint a vízesés, a lélek ólomszürke
A szív tönkreverve, a kereszt a hordozója hátán van
Úgy sóvárgok egy nő után, mint fuldokló az oxigén után