Innen semmi sem szól és semmi sem mozdul,
megszűnik a képernyőn létezni
Elszigetelt és legyőzött, egy minden bizonnyal őrült hely,
hol zörrenést se hallani
Visszatérni vágyom, hol régen voltam,
hisz nem értem ezeket az embereket.
Egyedül vagyok, a gyűlöletet uraló világ mélyén,
hol a fájdalom az utolsó szeretőm
Fel kellene álljak,
lélegeznem újból és tovább lépnem
Indítanom új forradalmat,
hol új erővel megkezdve építeném fel az eltemetett romokat
Emlékeznék arra, ki már köztünk rég nincs.
Ismét lázadóvá válnék, s akkor
már a szörnyet győzné le a bennem lévő gyermek is
Még mindig Hiszem,
addig élünk,míg tudunk erősek lenni,
míg van hitünk,
miközben szenvedéllyel álmodni merünk
Még mindig Hiszem,
örökké a végső napig,
hogy nagy hiba csendben
elfojtani dolgokat,
én még mindig Hiszem..
Ez a tér is, mely megöl engem,
csupán egy résnyi ürességgé kell váljon,
ha az ég újra felderül és feltárja lelkem legmélyét,
újból előtör bennem a tiszta érzelem
Erőfeszítés nélkül visszatérek,
s többé nem aggódom múltam hibái végett,
teszek mindarra, mi fáj,
s visszatérítem a jövőt jelenné
Még mindig Hiszem,
addig élünk,míg tudunk erősek lenni,
míg van hitünk,
miközben szenvedéllyel álmodni merünk
Még mindig Hiszem,
örökké a végső napig,
hogy nagy hiba csendben
elfojtani dolgokat,
én még mindig Hiszem..
Még mindig Hiszem,
egyre erősebben és erősebben,
tudom hogy hiba csendben elfojtani mindent
én Még Mindig Hiszem