Kopog a csizmám haza az utcán
Valaki rám néz, te lehetsz az talán
akire várok. Sose tudom meg.
Nem szólsz semmit,
megszoktad, úgy se megy.
Sáros tűlevél, csorba járdaél,
körben házfalak, nem talált hidak,
ócska szívhideg, nem él senki bent rég.
Csak a tél. Mondd, miért nem jöttél?
Gyúlj már, új napfény!
Törj szét, kérges-bús jég!
Kopog a léptem, megyek a ködben.
Éhes a szekrény, textilt kell egyen.
Veszek egy felsőt, hozzá egy blézert.
Amíg te nem vagy,
kell egy kis új legyen.
Sáros tűlevél, senki nem beszél,
körben házfalak, nem talált hidak,
ócska szívhideg, a múlt csupán nevek már.
Ez tél. Mondd, miért nem jöttél?
Gyúlj fel, új napfény!
Nincs láz, se ébrenlét,
kelts fel, ha megjönnél! (x2)
Elzárt egy hó-örvény,
törj szét kérges, bús jég!
Törj szét kérges, bús jég!
Törj szét kérges, bús jég!
Törj szét kérges, bús jég!