Jégmosoly lyrics

Hamis életet élt

Aki látta csak őt

Mind tébolyultan

térdepelt e báj előtt

S buja kegyeket várt szegény

Pont úgy, mint én

A mosolya édes volt, ál-szerény

Minden férfi jól bedőlt

Pont úgy mint én

Úgy hatott e jégmosoly

Hogy felcsapott a tűz

Ködökben tűnt az arca már

De most is rideg mosollyal űz

Hol jártunk már veled is

Oda vittem el őt

A hegy tetejére

Hogy nézzük Monte-Carlót

Ott nyíltan mondta ki

Aljas alkut kínál

Legyen csak színház, lényege az

Példás hitvest játszom

Viszont nem kellesz Max!

S mert féltem a botrányt:

Hát tűrtem én ezt a förtelmes szégyent

Válást nem visel a Manderley-ház

És a családunk hírét

Mindenképp védenem kell

Persze tudta jól

S erre használta fel

Úgy kísért e jégmosoly

Hogy éget, mint a tűz

Ködökben tűnt az arca már,

De most is rideg mosollyal űz

És egy kis ideig még

Hozta a látszatot

És Manderley-t, hogy rendbe rakta

Az nem vitás

Ez az alkotás

Ezt dicsérje őt:

Ez Rebecca!

Ám de nem titkolta túl soká,

Hogy a házi barát

Ővele tölti az éjeket itt

S ha szóltam rá

Csakis gúnyt kaptam én

Úgy bántott e jégmosoly...

Az egyik szeretője

A saját unokatestvére, Jack Fawell volt

Én ismerem Fawellt, itt járt amikor Londonban voltál!

Mért nem mondtad eddig?

Nem akartam, hogy ez is Rebeccára emlékeztessen!

Hogy Rebeccára emlékeztessen? Hiszen mindenről csak Rebecca jut eszembe!

Mikor Londonból megjött egyszer

Láttam, felgyúlt a fény

Tudtam, a csónakházban jár

Gondoltam, ott van nála Fawell, nem tűrhetem!

Ebből elég volt!

És lejöttem a csónakházba...

Ám idelenn Rebecca maga volt

Unottan ágyán elhevert és a hamvveder már tele csikkel -

Ott a padlón, és csak néz, néz, s gúnyol még

Ez őrület! Fogd már fel, a házunk nem bordély!

Ne légy ocsmány!

Ha megkötsz egy alkut azt ugyebár be is tartod?!

Lassan feláll, néz rám gőgösen, aztán már röhög;

Mit szólsz, ha gyereket várok én?

Azt kell, mondjuk tőled van!

S anyának itt leszek én!

S rászáll majd Manderley rá bizony,

És a példás kis nejed, Max

Anyai példát mutat már!

S apját játszod te majd

Te szánalmas kis hős!

Úgy sértett e jégmosoly

És csak ő nézett így...

Agyamba szállt a vér

Meglöktem én

Ő meg hanyatt zuhant

Nem mozdult, néma volt

Te jó ég!

A fejét ütötte be

És már halott volt!

De mosolygott még...

Felkaptam esztelen én

S a csónakjába tettem

Elsüllyedt a mély vízen

Ahol most végül valaki rátalált

Így győzött le hát

Még a halálban is

Így győzött a jégmosoly

Mely éget, mint a tűz

Akárhol járok, ott van mindenhol...

És vádolva szól a jeges mosoly,

A jeges mosoly még űz!